Tényleg olyan jó a szinglinek?

Terézanyuk és Bridgetek lepték el a világot. Szerencsétlenkednek, hódítanak, pasiznak és szakítanak, bénáznak és boldogulnak, de mindenekelőtt hihetetlenül szabadok. De valósak-e a sztereotípiák? Tényleg olyan jó szinglinek lenni?

szingli1

A szingli akkor megy haza, amikor akar, nem kell senkinek beszámolnia és megfelelnie, akkor és azt tesz, amit és amikor csak akar. És bár a könyvekből és filmekből tudjuk, hogy a szinglik olykor ugyan bénáznak, de alapvetően határozottak, szabadságuk lehetővé teszi, hogy hihetetlenül színes életet éljenek, tudják, hogy mi kell nekik, mindenre van idejük, mert csak magukkal kell foglalkozniuk. Azok a lányok, akiknek van férjük, vagy barátjuk, lesajnálással vegyes vágyakozással figyelik a szinglik életét. És talán kissé önzőnek is tartják a szinglit, aki képtelen feladni függetlenségét.

Ha valóban ilyen privilegizált életet élnek az egyedülállók, akkor miért élnek oly sokan párkapcsolatban, és a statisztikák szerint miért szeretne az emberek nagy része állandó kapcsolatot? Mi áll a szingli-divat hátterében? Jó-e a szinglinek?

Utasi Ágnes szociológus kutatásában 668 harmincas éveiben élő, nagyvárosi (budapesti és szegedi) diplomás szingli megkérdezésével válaszolta meg a kérdéseket, és fellebbentette a fátylat a szinglik életét övező misztikum körül. A hivatalosan egyedülállók férfi-nő aránya alapján vette be a két nem képviselőit a vizsgált csoportba.

Kit nevezünk szinglinek?

Peter Stein szociológus két dimenzió alapján határozta meg a szinglit. Egyrészt beszélhetünk állandósult szingliről, akinél nem átmeneti, hanem végleges állapotot jelöl a szingliség, ellentétben az átmeneti, vagy nem állandósult szinglivel. A másik dimenzió az egyén és a kialakult élethelyzet döntését illetően alakul: vannak a választott szinglik, akik tudatosan választották ezt az életet, és vannak a kialakult szinglik akiknek valamilyen külső hatás következtében alakult ki szingliségük, súlyos betegség, vagy sok kudarcélmény utáni beletörődés következtében.

Állandósult és választott szingli például az apáca, de ugyanebbe a kategóriába tartozik a munkamániás, aki csak a melónak él, az a szenvedélye, a szerelme és az életcélja. Aztán egyszer csak kisül, hogy már nem is tud/nem is akar valakit maga mellé.

Társadalom és szinglikérdés

Egy biztos. A szinglik aránya évről évre nő. Az adatok szerint 1996 és 2010 között a 20 százalékkal nőtt a hivatalosan egyedülállók száma, és így 2010-re már a 15 év feletti népesség közel fele tartozott az egyedülálló kategóriába. Tehát az évek során folyamatosan csökkent azoknak a száma, akik szoros partneri kötelékben élnek. 2011-ben a férfiak 22 százaléka, a nőknek pedig majdnem kétszerese, 40 százaléka tengette napjait párkapcsolat nélkül.

Utasi Ágnes szociológusként a partneri kapcsolatok társadalmi folyamatokra gyakorolt hatását, jelentőségét tűzte ki kutatásának kiindulópontjaként, és megállapította, a közvetlen emberi kapcsolatok, illetve azok erőssége kihat a társadalom felépítésére, a társadalmi integrációra. A közösség megerősödése “alulról”, a közvetlen emberi kapcsolatokban kezdődik: az emberek között élő kölcsönös szeretet és bizalom alapvető a magasabb társadalmi szinten kialakuló integrációhoz.

szingli2

De vajon hogyan alakul ki a társadalmi kohézió, ha egyre kevesebb tartós partneri “kötés” létezik? Vajon a szingli kivel építi a közösséget?

A magyar szingli

Utasi Ágnes a fiatal szinglikre vonatkozó stigmatizáló megjegyzéseket ellenőrizte vizsgálatában. A nyugat-európai és egyesült államokbeli szociológia, de gyakran a közvélemény is jól körülhatárolt sztereotípiákat aggat a szinglire.
A szingli munkamániás, önző és egyáltalán nem akar párkapcsolatban élni. Azonban Utasi Ágnes vizsgálatából kiderült, hogy a fenti vélekedések egyáltalán nem általánosak, éppen ellenkezőleg, a szinglitársadalom kisebb hányadára igazak.

Sztereotípiák a valóságban

A kutatás eredménye szerint a szinglik nem önzők, ők is tartós párkapcsolatra vágynak. A nagyvárosi diplomás szinglik 85 százaléka a tartós párkapcsolatot tartja ideális életformának, és csak a maradék 15 százalék maradna szívesen szingli. Érdekes adat azonban, hogy az állandó kapcsolatra vágyók között csupán 20 százalék volt, aki a házasságot képzelte el ideális párkapcsolati formaként. Tehát a szingli valóban szereti megóvni függetlenségét. De inkább csak a papírtól, és nem a kapcsolattól.

A diplomás szinglik egykori párkapcsolatainak elemzése alapján megszilárdult az az elképzelés, amely szerint igenis fontos a szinglinek a szoros kötelék, és arra is fény derült, hogy a nagyvárosi diplomás harmincas szinglitársadalom tulajdonképpen az átmeneti szingli-állapot képviselője, és a munka sem gátolja a kapcsolat kialakítását, nagy többségben nem hozták a szingliség melletti érvként.

Csupán 10 százalék volt azoknak az aránya, akiknek soha semmilyen párkapcsolata nem volt, a többieknek volt már állandó párkapcsolata, csak valamilyen okból megszakadt.

Miért?

Utasi Ágnes szerint ez azt mutatja, hogy ez a csoport akarja az állandó párkapcsolatot, de valami miatt nem képes megőrizni azt. Nem képes a folyamatos kapcsolat megőrzésére, vagy szabadul az igazán szoros köteléket hozó kapcsolattól. Elsodorta őket a felgyorsult élet, egyre kevesebb időt töltenek együtt az emberek, s ezzel párhuzamban lazul az egymás iránti bizalom, nincs ami megalapozná az egymás iránti feltétlen empátiát és segítséget. Sokkal gyengébb kötések alakulnak ki az emberek között.

Azt az elképzelést, amely szerint a szinglik hihetetlenül változatos, privilegizált életet élnének, a kutatás nem igazolta. Azok között, akik soha nem járnak színházba, moziba, uszodába, kirándulni, fodrászhoz, kozmetikushoz, vagy sportolni, konzisztensen nagyobb arányban fordultak elő a szinglik.
A szinglikérdés napjainkban rendkívül fontossá vált, üzeltágak és szabályrendszerek élpülnek erre az élethelyzetre, a szinglitémájú könyvek vezetik az eladási listákat, divatos téma lett, mert mindenkit értint. Bárki, bármikor szinglivé válhat, saját magán tapasztalhatja a szólóélet előnyeit és hátrányait.

Nem állandósult és választott szingli: Polder Edina

A nem állandósult, de választott kategóriába sorolható Polder Edina, aki az alábbi hitvallás szerint él: ‘még befejezem az egyetemet, utána még szeretnék elvégezni két kiegészítő diplomás képzést, mert az fontos, és úgyis csak két év, aztán még tökéletesíteném a franciámat az angol mellett, és belevágnék a japánba is, mert mostanában hasznos egy egzotikusabb nyelv tudása is.’ Edinához hasonlóak a karrieroriántált szinglik, akik a karrierépítés idejére függesztik fel a párkapcsolatot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.